AZ ÖNÁLLÓ MAGYAR TITKOSSZOLGÁLAT MEGSZERVEZÉSE

Az első függetlennek tekinthető, nemzeti alapokon szerveződő katonai hírszerző és elhárító tevékenységet végző magyar szervezet 1918-ban kezdte meg működését.

Hazánk katonai titkosszolgálati történetének meghatározó történelmi előzménye az Osztrák–Magyar Monarchia titokszervezete, az Evidenzbüro volt. A Monarchia hírszerző-elhárító szervezete fontos időszakban jött létre és formálódott, ugyanis a hírszerzés és kémkedés a XIX. században kezdett szervezett kereteket ölteni. Az Evidenzbüro sajátos helyzete abból fakadt, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia egyetlen tevékenységre szakosodott intézményeként a Birodalom közös szervezeteként látta el feladatát. A Monarchia hírszerzése és elhárítása, mint sok más terület, a közös ügyek rendszeréhez kapcsolódott. A dualizmus időszakában a Monarchia társországai nem rendelkeztek önálló titkosszolgálattal. Sőt, a közös ügyek vitelére hivatott szervezetek közül kizárólag a haderő vezérkara rendelkezett titkosszolgálati tevékenységre létrehozott szervezettel.

Az Evidenzbüro szervezete a Monarchia bukásával egyszerre tűnt el. Legfontosabb – és létezés szempontjából szükségszerű – hagyatéka, hogy a magyar katonai titkosszolgálati szervezetrendszer megszervezéséhez szükséges szakemberek rendelkezésre álltak a tisztikarban. Az Evidenzbüro másik fontos öröksége – ha nem a legfontosabb – a nyilvántartások létrehozásának primátusa.

A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

A történet első állomása az ún. őszirózsás forradalom utáni időszak Hadügyminisztériumának 1. osztálya volt, amely feladatául kapta a „hadműveletek, a hírszerzés, a nyilvántartás és az elvi ügyek” intézését. A szervezet 1919 januárjában a Hadügyminisztérium 5. osztályává alakult, ám feladatai nem változtak. Furcsamód a Tanácsköztársaság Vörös Hadsereg Főparancsnokságának II. Csoportja és a Hadügyi Népbiztosság 5. osztálya esetében sem találunk érdemi módosulásokat. A Tanácsköztársaság bukása után a katonai titkosszolgálati funkció ismét a Hadügyminisztériumhoz került. A szervezet a Nemzeti Hadsereg Fővezérség II. Csoportjának működése során vált egységessé, miután megszüntették a kettősséget.

A trianoni békediktátum jelentősen korlátozta a haderő újjászervezését és működtetését. A két világháború közötti időszakban a katonai titkosszolgálati tevékenység funkcióját magukba foglaló szervezeteknek még a létezését is szükséges volt eltitkolni. Ez a körülmény, ellentétben a mai nemzetbiztonsági szervezetrendszerrel, történelmi szükségszerűség volt. Bár formálisan nem, azonban a győztes hatalmak Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottságait kijátszva tovább működött a Vezérkar, így újjászerveződött az alárendeltségében lévő katonai hírszerzés és elhárítás is. A tevékenység szervezeti kereteit illetően a II. vkf. osztály volt meghatározó. A katonai hírszerző és kémelhárító szolgálatot a m. kir. Honvédség legfontosabb szolgálati ágai között tartották számon.

A katonai hírszerző tevékenységet az Offenzív alosztály, a katonai elhárító tevékenységet a Defenzív alosztály végezte. A háború időszakában bonyolult, sokszor átláthatatlan államvédelmi intézményrendszer alakult ki. Ezt a helyzetet az Államvédelmi Központ 1942 nyarán történő létrehozásával próbálták orvosolni, kevés sikerrel. A II. világháború végéig működő magyar katonai titkosszolgálati rendszer addigi formáját a nyilas hatalomátvétel törölte el véglegesen.

A KATONAPOLITIKAI OSZTÁLYTÓL A FŐCSOPORTFŐNÖKSÉGIG

A II világháborút követő politikai irányváltás egyértelműen megszakította az addig hosszú távúnak vélt időszakot, ám a katonai titkosszolgálati szférát érintő gyökeres változások már a háború utolsó hónapjaiban megkezdődtek. A katonai hírszerzésnek és elhárításnak 1945 eleje és 1949 vége között számos szervezet „adott otthont”. Ezt az időszakot a folyamatos átszervezések jellemezték. A Honvédelmi Minisztérium 40. (kémelhárító) osztály működésének például a Budapestre költöző, korábban Debrecenben létrejött Honvédelmi Minisztérium Katona Politikai Osztálya vetett véget. A ,,Katpol” 1947-ben lépett szintet. A katonai hírszerzést és elhárítást ezt követően a Honvédelmi Minisztérium Katona Politikai Csoportfőnöksége, később a Honvédelmi Minisztérium Katonai Elhárító Főcsoportfőnöksége szervezte újjá és intézményesítette 1949-ben. A szervezet országos hatáskörű, államvédelmi funkciót betöltő intézményként működött. Emellett meghatározó politikai tényezővé is vált.

A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM IV. FŐCSOPORTFŐNÖKSÉGÉTŐL AZ MNVK 2. CSOPORTFŐNÖKSÉGÉIG

A Főcsoportfőnökség 1950 januárjában a Minisztertanács Államvédelmi Hatóságába integrálódott. A Változás rendkívüli helyzetet teremtett. Korábban ugyanis soha nem fordult elő, hogy egy szervezetben összpontosult volna a titkosszolgálati tevékenység szinte teljes vertikuma. Az Államvédelmi Hatóság monolitikus modellje magába olvasztotta a belügyi és katonai elhárítást, a fegyveres és rendvédelmi erők állományának védelmét, a határőrizetet és a karhatalmi feladatokat is. Ez a lépés azt is jelentette, hogy megszűnt a katonai hírszerzés és elhárítás egysége. A katonai hírszerzés ettől kezdve önálló irányt vett. A tevékenysége előbb a III. Rádiófelderítő Csoportfőnökség, azt követően pedig 1950 februárjától a IV. (Hírszerző) Csoportfőnökség keretein belül erősödött. Fontos lépés volt, hogy a Főcsoportfőnökségen belül megalakították a 2. Önálló (tájékoztató) osztályt. A katonai felderítő szolgálat átszervezésére legközelebb 1953 decemberében került sor. Fontos momentum volt ez, hiszen a szakág 2. Csoportfőnökség néven a Magyar Néphadsereg Vezérkar főnökének alárendeltségébe került.

A FORRADALOM ALATT

A 1956-os forradalom során körvonalazódó követelések egyik meghatározó eleme az Államvédelmi Hatóság megszüntetése volt. Több volt ez, mint egy szimbolikus elvárás. A rettegett szervezet a forradalom leverését követően röviddel, már 1956 decemberében megszűnt létezni. Azonban nem nyomtalanul. Az állam külső és belső biztonsága elleni bűncselekményekkel kapcsolatos szakfeladatot a Belügyminisztérium II. Főosztálya vette át. A szervezet tevékenységének fő irányultságára utaló megnevezése a rendkívül beszédes Politikai Nyomozó Főosztály lett. A katonai felderítés sem kerülte el a politikai nyomásgyakorlás következményeit. A szervezet irányítását 1956 decemberében kivonták a Vezérkar főnök alárendeltségéből és időlegesen a fegyveres erők miniszterének felügyelete alá helyezték. A katonai hírszerzés ezt követően az általános katonapolitika részeként működött.

AZ MNVK 2. IDŐSZAKA ALATT

Az állambiztonsági korszak 1962-ben vette kezdetét. Ebben az évben került sor a Belügyminisztérium főcsoportfőnöki rendszerének kialakítására. Ez elsősorban a katonai elhárítást érintette, és az így létrehozott struktúra gyakorlatilag a rendszerváltoztatás időszakáig fennállt. Az állambiztonsági terület III. Főcsoportfőnökség néven kezdte meg tevékenységét, amely szervezet országos hatáskörrel rendelkezett. A katonai elhárítás feladatait az állambiztonsági nomenklatúrában a IV. Csoportfőnökség végezte, amely a Honvédelmi Minisztérium, továbbá a Magyar Néphadsereg, a Határőrség és a belső karhatalom szerveinél, tehát a fegyveres erők területén rendelkezett illetékességgel. Fő feladatai közé tartozott többek között az ellenséges tevékenység felderítése és elhárítása, a katonai alakulatoknál végzett titokvédelmi feladatok ellenőrzése éppúgy, mint a katonai bűncselekmények felderítése.

Az állambiztonsági időszak katonai hírszerzése és felderítése a Varsói Szerződés megalakulásától a rendszerváltoztatásig a Magyar Néphadsereg Vezérkar főnökének közvetlen alárendeltségében működő MNVK 2. Csoportfőnökség keretein belül létezett. A szervezet vezetője egyben a Vezérkar főnökének felderítő helyettese is volt. A szövetségi hovatartozás meghatározta a magyar katonai hírszerzés és felderítés irányultságát, az egysíkú fenyegetettség pedig a céljait. Az MNVK 2. Csoportfőnökség alapstruktúrájában az operatív tevékenységet jelentős mértékben a vidéki, az országhatárhoz közelebb fekvő területekre irányították. Külön feladat volt a „vasfüggönyön” történő átjárás (határkapuk) megszervezése.

Az 1960-as évek elején a nemzetközi helyzetben kialakult válságjelenségek miatt növekedtek a katonai felderítés feladatai. A katonai felderítés abban az időszakban a NATO-országok, valamint Ausztria katonai potenciáljának felderítésére irányult. A szolgálat feladatai az 1970-es évekre kiegészültek a csapatfelderítés irányításának megszervezésével és ellenőrzésével, amelynek eredményeként javult a szárazföldi csapatok felderítő alegységeinek felkészítése és tevékenysége. Még ebben az évtizedben kialakultak a hírszerző szolgálat irányítási, vezetési, fejlesztési, ellátási és gazdálkodási rendszerének alapjai. A tájékoztató munka főbb területeit és irányait a katonapolitikai, a haderő-, hadszíntér-, a haditechnikai és hadigazdasági felderítés alkotta.

A RENDSZERVÁLTOZTATÁS IDŐSZAKÁBAN

Az állambiztonsági rendszer majd három évtizedig tartó időszaka a rendszerváltoztatás következményeként ért véget 1989-90-ben. A pártállam irányítása alatt álló titkosszolgálati rendszer feloldódott, jogfolytonossága megszűnt, a Belügyminisztérium alatt lévő monolitikus rendszer a szó legszorosabb értelmében atomjaira hullott. Egy új kategória, a nemzetbiztonsági szervezetrendszer kiépítése kezdődött. A nemzetbiztonsági rendszer felállítása során a titkosszolgálatok általános elméleti elhatárolása jutott érvényre. Az új nemzetbiztonsági szervezetrendszert adó modellben a működési elven alapuló polgári és katonai, valamint a tevékenységi irány szempontjából meghatározó hírszerző és elhárító „munkamegosztás” kapta a fő hangsúlyt.

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény elfogadásáig, illetve annak hatályba lépéséig a nemzetbiztonsági tevékenység jogi alapjait az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet, a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi X. törvény, valamint a 26/1990. (II. 14.) MT rendelet képezte.

A rendszerváltoztatást követő kezdeti időszakban a katonai felderítés és hírszerzés tevékenységében is lényeges változások következtek be. 1990. február 14-i hatállyal (az MH VK 2. Csoportfőnökség és közvetlen szervei jogutódjaként) létrejött a Magyar Honvédség Vezérkara Katonai Felderítő Hivatal, amely mint nemzetbiztonsági szolgálat a Magyar Honvédség (a Honvéd Vezérkar) szervezetében és költségvetési rendjében végezte feladatát. A hadműveleti és harcászati felderítés 1996 szeptemberében kikerült az addigi HVF Katonai Felderítő Hivatal kötelékéből.

A rendszerváltoztatást követő időszakban a Magyar Köztársaság diplomáciai képviseleteinek égisze alatt működtek a katonai attasé hivatalok. Ezek tevékenysége 1996-ban a véderő attasé hivatalok szerepkörével egészült ki. Működésük feltételeit a honvédelmi miniszter és a külügyminiszter által aláírt megállapodás határozta meg. Napjainkban a KNBSZ és a Külgazdasági és Külügyminisztérium közötti, időszakonként megújításra kerülő megállapodás adja meg a katonadiplomáciai tevékenység keretét.

A katonadiplomaták – a véderő, katonai és légügyi attasék – elsődleges feladata, hogy a fogadó országban képviseljék a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség érdekeit. Kapcsolatot tartanak a védelmi minisztériumokkal és a vezérkarokkal, valamint a haderőnemi parancsnokságokkal. A fogadó ország törvényeinek megfelelően jogszerű eszközökkel szereznek információkat, illetve közreműködnek azok közvetítésében és átadásában. A katonai attasék a nagykövetek munkáját is segítik. Azt, hogy az elmúlt több, mint száz esztendő során hol és milyen létszámú attaséhivatal működjön a világban, mindig az éppen aktuális információigény, valamint az adott országgal való kapcsolattartás fontossága határozta meg. A hivatalok számát és lehetőségeit persze a rendelkezésre álló költségvetési források is jelentősen befolyásolták.

AZ ÚJ NEMZETBIZTONSÁGI TÖRVÉNY

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény elfogadásával a magyar jogrendszerben első alkalommal jelent meg a nemzetbiztonsági szervek működését, a nemzetbiztonsági tevékenységet önállóan szabályozó olyan törvény, amely komplex, egyben részletes szabályozást is tartalmazott.

A Katonai Biztonsági Hivatal a hazai nemzetbiztonsági rendszer szerves részeként, 1990. február 14. és 2011. december 31. között látta el a katonai elhárítás feladatait. A Katonai Biztonsági Hivatalt a Magyar Köztársaság katonai biztonságának fenntartásában közreműködő, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség biztonságáért felelős kémelhárító és alkotmányvédelmi szolgálatként lehetett definiálni.

A Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal és a Magyar Köztársaság Katonai Biztonsági Hivatal kiemelkedő szerepet töltött be hazánk nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítése terén. A nemzetközi válságkezelő és béketámogató műveletekben való részvétel során támogatást nyújtottak a politikai döntéshozók tevékenységéhez. A nemzetbiztonsági struktúra részeként részt vettek a hadműveleti területen lévő magyar nemzeti kontingensek tevékenységének támogatásában.

A KATONAI NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLAT

A magyar nemzetbiztonsági struktúra átalakításának folyamatában mérföldkőnek tekinthető integráció eredményeképpen – a Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatal és a Magyar Köztársaság Katonai Biztonsági Hivatal összevonásával – a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok alkotta közösség megújult és egyben megerősödött tagjaként 2012. január 1-én alakult meg a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (a továbbiakban: KNBSZ).

A KNBSZ – mint Magyarország katonai nemzetbiztonsági szolgálata – ellátja hazánk nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését. A szervezet a Kormány irányítása alatt álló, az ország egész területére kiterjedő illetékességgel rendelkező, a HM fejezetében az előirányzatok feletti rendelkezési jogosultság szempontjából önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv. A KNBSZ, mint központi államigazgatási szerv a katonai védelem szakágazatába tartozik, alaptevékenysége a katonai nemzetbiztonsági tevékenység. A parlamenti ellenőrzés tekintetében a demokratikus kontrollt továbbra is a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság, valamint a Nemzetbiztonsági Bizottság valósítja meg.

Manapság a katonai hírszerzés és elhárítás egységes működtetésének célja a Magyarország biztonsága ellen irányuló törekvések felfedése és akadályozása, a politikai és katonai döntéshozatal, valamint a nemzeti érdekérvényesítő képesség támogatása. A Szolgálat egyik legfontosabb feladata a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség törvényes működésének biztosítása, a nemzetközi katonai műveletekben szolgáló magyar katonák hírszerző támogatása és biztonsági védelme.

A KNBSZ feladatrendszere több, mint a két jogelőd szervezet feladatrendszereinek egyesítése. A kor kihívásainak megfelelve az integrált és letisztult katonai nemzetbiztonsági feladatok között olyan új tevékenységek és képességek is megjelentek, mint a kibervédelem, az önkéntes műveleti tartalékos rendszer, valamint a hadiipari tevékenységgel összefüggésben végzett munka.